MŰTERMI VALLOMÁS

MŰHELYTITKOK

Több, mint 20 éve készítek szobrokat. Szobraim számos nagyváros vagy kis falu főtereit díszítik. A szobrászatom főleg portrészobrászat. Köztéri mellszobrokat készítek híres emberekről, írók, költők, politikusok, történelmi személyiségek, zeneszerzők mind-mind kedvenc témáim közé tartoznak. Emellett készítek egész alakos bronzszobrokat, plaketteket, domborműves emléktáblákat, arcrekonstrukciókat is. Az arcrekonstrukciókat koponya alapján tudományos, antropológiai, anatómiai módszerrel készítem különböző múzeumok és a Magyarságkutató Intézet számára.

A "lélekszobor" fogalmát 12 éve hoztam létre. Azóta is ehhez az értékrendhez tartom magam.

Részlet egy lélekszobrász naplójából:

Egy zeneszerző lelkéhez zenéje hallgatása közben közelebb kerülhetünk. Egy festő modellje lelkét kifejezheti színeivel. Egy szobrász lélekábrázolása, -azt gondolnánk- formai ábrázolásra szűkül! Pedig a testek, izmok, formák: mind kevésbé lényegesek számomra. Amiért érdemes szobrokat készítenem, a LÉLEK maga.

Mindannyian testekbe (formákba) zárt lelkek vagyunk. Lelkünk földre leképeződő "sűrítménye" maga a test, tehát egy élőlényt nem lehet tárgyként, pusztán formaként kezelni. Lássuk miért? Vajon érdekes-e, milyen volt pl. József Attila kislábújja? -Lényegtelen. Szelleme, lelke kifejeződését, testbéli leképeződését nem más, mint a szem-száj-arckifejezés-mozdulat viszonya alkotja. Az én szobraim portrék, lélekszobrok. Hiába mérünk ki milliméterpontos távolságot, hiába veszünk egy arcról vak gipszmintát, a végeredmény soha nem lesz más, mint egy forma. Egy lényegtelen-lélektelen forma.

A lelket csak az ábrázolt személy lelkének megismerésével lehet ábrázolni, ami műveinek, cselekedeteinek, esetleges történelmi szerepének ismeretein keresztül lehetséges. Az erre való felkészülés sok időt, hónapokat, éveket vehet igénybe, mire a pillanat eljön, hogy a lélek szoborba költözzön, ismét testet öltsön és visszaadja az ábrázolt személy lényegét egyaránt fiatal, közép és idős korában is, hiszen testünk változik látványosan, míg lelkünk formákba (testekbe) költözve vándorol halhatatlanul.

A lélekszobrászatban a ruha szimbolikussá válik, a használt motívumok szimbólumok, az esetleges levágás mindenkinél más, a fejtartás ill. mozdulatok, kifejezések jelentősége az eredendő lélek legjellemzőbb testtartásait adja vissza. Hiszen mindenkivel sokféle ruhában sok minden történt, de egy lélekszobor az ábrázolt személy legjellemzőbb lényegét kell kifejezze egy ruhában, vagy meztelen, egy mozdulattal, vagy mozdulatlansággal, egy tekintettel, amely magában rejti a különböző nézetek közötti változás lehetőségét pl: felülnézetből finom mosoly, alulnézetből merengő kifejezés, oldalról bölcs, idős ember humánus sugárzása, szemből akár büszke lelkes fiatal, de mind egyazon személy lelkének kortalan fázisai egy szoborba öntve, természetesen az alkotó lelkén keresztül.

Gábor Emese lélekszobrász

Diavetítés a szobraim és arcrekonstrukcióim alkotásától az avatási szertartásokig